A Londoni Egyetemen (University of London) szerezte diplomáját és doktorátusát család- és rendszer-pszichoterapeutaként.12 évig a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál dolgozott vezető családterapeutaként. Az elmúlt 20 évben személyiségfejlesztő kurzusokat dolgozott ki és szervezett az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Bulgáriában, Magyarországon, Svédországban és Oroszországban, többször szerepelt a televízióban és rádióban.
Sokrétű érdeklődési körét (az emberben rejlő lehetőségek, művészet, kultúra és fejlődéslélektan) a kutatás szilárd alapjaival ötvözve Menis Yousry egy egyszerű, érzékeny és egyedülálló módszert dolgozott ki a személyiségfejlesztéssel kapcsolatban. Ez egy olyan módszer, melynek alapja az intellektuális és elméleti tudás átültetése a mindennapokba.
Dr. Yousry családterápiában megszerzett doktorátusa képezi az alapját az Esszencia kurzusoknak.

„Mi a szüleink vagyunk.”
„Szüleinket magunkkal hordozzuk, bárhová is megyünk.”
„Szüleinktől kétszer válunk el. Először fizikailag akkor, amikor megszületünk. Ez az elválás csak pár órába telik. Másodszor érzelmileg. Ez a folyamat egy egész életen át is eltarthat.”

Ezek a témák hatják át az Esszencia-utazást a béke felé, melynek célja az, hogy megbékéljünk azokkal a láthatatlan tudatalatti családi kötelékekkel és mintákkal, melyek megakadályozhatnak bennünket abban, hogy hatékonyak legyünk.

Egyszerű módszer

A szülői hatások következményeinek alapos vizsgálatát követően a módszer rávezeti a résztvevőket arra, hogy felismerjék és megérezzék, kik ők, és hol is tartanak az életben; rávezeti őket egy olyan útra, melynek során megtanulják ellenállás nélkül elfogadni, majd elfogadni azt, hogy ami elmúlt, az elmúlt. A múlt elfogadása és az együttérzés felszabadítja az embert a folytonos kudarcok alól. Többé nem igyekeznek minden erejükkel azon, hogy megteremtsék az elérhetetlen ideális világot, amely a múltban elszenvedett és fel nem dolgozott sérelmek kompenzálását szolgálja.

Menis Yousry módszere arra vezet rá, hogy a múltat ajándékként és tapasztalatként lássuk, nem pedig egy megoldásra váró problémaként, akadályként. Ez a teljes elfogadás – az egyéné, másoké, azé, amit az élet nyújt nekünk, anélkül, hogy véleményeznénk azt, vagy rányomnánk a jó és rossz bélyegét – egy igazi bölcsesség saját korunknak.

Dr. Yousry személyiségfejlesztő módszere egyszerű és magától értetődő, mely kellemes és együttérző légkörben zajlik. Az a mód, ahogyan önmagát használja, és ahogyan másokhoz fordul, a legnagyobb inspiráció az emberek megváltozásában. Szerinte, ha valamit ki nem állhatunk magunkban, az sokszor mások ellen intézett támadásokban nyilvánul meg. Alkalmanként gondoskodásban is megnyilvánulhat, abban, hogy másoknak nyújtjuk azt, ami nekünk nem adatott meg, és nem is tudjuk elfogadni azt, hogy nekünk ez nincs meg. Ezért ha könyörülettel, együttérzéssel és megbocsátással magunkhoz öleljük énünk ilyen fájdalmas, mély részeit, kibékülhetünk magunkkal, és ennek következtében kibékülhetünk a világgal.

 

Egyszerű filozófia

Dr. Yousry munkája a keleti spirituális filozófiát is felhasználja. Szerinte alapvetően nincs más működő módszer, mint az, hogy mélyen magunkba nézünk. Belső valónk és konfliktusaink részvéttel való megfigyelése vezethet átalakuláshoz. Ha küzdünk azért, hogy megváltozzunk, vagy hogy elérjük a belső harmóniát, az egy újabb harchoz vezet – mint amikor a háború ellen harcolunk. Problémáink ítélkezés nélküli elfogadása és együttérző megfigyelése tartós átalakuláshoz vezethet szemléletünkben.

Ha arra vágyunk, hogy tökéletesek legyünk az életben, akkor sok akadály gördülhet utunkba. Ha azonban engedelmeskedünk sorsunknak, és együttérzéssel tudunk elfogadni mindent, ami velünk történt, akkor szabadok vagyunk

Egy esszenciakurzus olyan módon segíti elő a változást, hogy nem az elengedésre koncentrálunk, hanem arra, hogy a dolgokat „hagyjuk lenni” azáltal, hogy életünk minden nehéz helyzetét együttérzéssel és elfogadással kezeljük. Ez vezethet átalakuláshoz. Mert semmit nem tudunk elengedni, amit előbb nem tudunk elfogadni. És ha valamit nem tudunk elengedni, akkor annak a hatalmába kerülünk, és ezáltal az még erősebbé válik. Minden kísérletünk arra, hogy megszabaduljunk tőle, tulajdonképpen még jobban magára az el nem fogadott dologra irányítja figyelmünket.

Ha valamin változtatni kell, akkor a cél a változás és nem az átalakulás

Negatív érzéseink felkutatása elutasításuk helyett azt a nyugalmat eredményezi, hogy együttérzéssel tudunk hozzájuk viszonyulni. Ez ellentéte negatív érzéseink elfojtásának, amely a változtatásra irányuló tudattalan kényszeres cselekvés. Amikor negatív érzéseink ellen küzdünk, az olyan, mintha belül egy harcot egy másik harccal próbálnánk megvívni. Ha meg tudjuk tapasztalni és fel tudjuk tárni saját szenvedésünket, akkor egy felismerés, amely a szenvedés fölött áll és független a szenvedéstől, felfedi, hogy kik is vagyunk valójában. Semmi nem adhat több önbizalmat, mint saját önbizalomhiányunk megfigyelése és elfogadása. Semmi nem nyújthat több részvétet, mint ha elfogadjuk saját haragunkat. Semmi nem adhat több szeretetet, mint az, ha toleránsak vagyunk szeretethiányunkkal és ítéleteinkkel. Máskülönben nem teszünk mást, mint harccal próbáljuk leküzdeni a magunkban vívott harcot.

A békéért folytatott küzdelem csak egy újabb harc

Gandhi azt mondta, hogy jobb lenne, ha soha nem harcolnánk az igazságtalanság ellen, ehelyett inkább arra kell törekednünk, hogy láthatóvá váljon. Ezt a filozófiát tárjuk fel az esszenciakurzusokon, különös